A magyarok honfoglalása, azaz a Kárpát-medencébe való visszaköltözése

A honfoglalás szó viszonylag új keletû. Anonymus 1195 körül, Kézai Simon 1283-ban visszaköltözésnek, Thuróczy János 1488-ban visszatérésnek, Székely István 1559-ben és Heltai Gáspár 1575-ben második bejövetelnek, a Képes Krónika 1490-ben, Ranzano és Bonfini mester 1497-ben pedig nagy visszaköltözésrõl írnak. Bár a monarchikus idõben elutasították a magyarságban élõ hagyományos Kárpát-medencébe való visszatérés-tudatot és igyekeztek népünk történetének legjelentõsebb szakaszát deheroizálni, ma már újra tudjuk és valljuk, hogy a visszatérés vagy a honfoglalás szervezett és tudatos katonai tevékenység volt.

- A honfoglalás ideje. Sokáig nem tudták pontosan a honfoglalás idejét; Anonymus 903-ban, a Bíborbanszületett Konsztantín 950-ben, a Zágrábi és Váradi Krónikák 889-ben, Székely István 888-ban adták meg ennek évét. A magyar krónikák zöme Regino prümi apát, illetve az õt követõ Altaichi Évkönyvek évszámát fogadta el a XI. századi elveszett gestát tükrözõ Zágrábi Rövid Krónika, Anonymus és Ákos mester, de náluk a római szám másolási hibákból 884, 888, illetve 872-re torzult. A magyar kultuszminisztérium 1882. október 17-én felszólította a Tudományos Akadémiát, hogy állapítsa meg a honfoglalás pontos évszámát. Ez 1882. október 25-én megállapítását a következõkben foglalta össze: A magyarok 888 elõtt a mi hazánk területén még nem telepedtek meg, s hogy 900-ban a magyar állam már meg volt alapítva. A honfoglalás pontos dátumának meghatározása ezután a német és magyar csillagászokra hárult. VI. Bölcs Leó bizánci császár krónikásától tudjuk, hogy Bizáncban 891. augusztus 8-án teljes napfogyatkozás volt. Ebbõl Theodor Oppolzer 1887-es táblázatai alapján a kiváló magyar csillagász Lakits Ferenc 1890-ben egyértelmûen megállapította, hogy a magyar honfoglalás ideje 895-ben volt. Adminisztrációs okok miatt azonban a millenáris ünnepségek terve csak 1892-ben került az országgyûlés elé. Hiába iktatták törvénybe az 1895-ös kezdési idõpontot, a szakemberek szerint a felkészülés és a tervezett kiállítás idõigénye még legalább négy év volt, azért a millenáris ünnepségeket csak egy év késéssel, 1896-ban tartották meg, így a magyar kormány 1896-ot tûzte ki a millenáris ünnepségek esztendejéül meghagyva a honfoglalásnak 895-ös dátumát.

- Európa a honfoglalás idején. Jóllehet Bizánc elvesztette a keletrómai birodalom területének nagyobbik részét, megtartotta Dél-Itáliát, Szicíliát, a kisázsiai tartományokat és egységes, centralizált államszervezetét. Visszaverték az arabok támadásait és keleten eljutottak az Eufrátész-Tigris vonaláig. A Balkánon a VII. század végén a bolgár-törökök meghódították a késõbbi Bulgária területét és összeolvadva a szlávokkal erõs államot hoztak létre, amely a IX. században áttért a bizánci keresztény hitre. Ezt az államot 1018-ban a bizánciak foglalták el; az adriai partvidéken kis városállamok alakultak. A IX. században létrejött elõbb a kijevi Oroszország, majd az Orosz Állam, amely sorra igázta le a szláv törzseket. Oroszország területe leverve a kazárokat és a besenyõket, hamarosan a Kárpátoktól a Kaukázusig terjedt és rendezte viszonyát Bizánccal. A nyugatrómai birodalom központi területén Itáliában a IX-X. században már nem volt központi hatalom; a nagyszámú hercegség és õrgrófság és a pápaság állandó harcot folytatott egymás ellen. A X. század elsõ harmadától német uralkodók álltak a római egyház élén. A 890-es évek táján Franciaország éppen kialakulóban volt Nagy Károly birodalmának romjain. A német Karolingok nyugaton a normannok, keleten a szlávok ellen küzdenek, délrõl pedig az arabokat verik vissza. A német királyság egyesítette Szászországot, Thüringiát, Svábországot, Frankóniát, Bajorországot, Lotharingiát és Burgundiát, de sohasem tartozott a római birodalomhoz. I. Ottó 962-ben itáliai gyõzelme után Rómában császárrá koronáztatja magát; ez a német-római császárság születésének dátuma. Az új császár könyörtelen harcot folytat az Elba menti szlávok, a csehek és a lengyelek ellen. Ibéria mór kézben van és megindul az új szellemi pezsgés. Skandináviában a viking uralkodók sorra megkeresztelkednek. Ír területen norvég királyság áll fenn. I. Alfréd angol királynak megalázó békét kell kötni a behatoló dánokkal. A cseh törzsfõk és részfejedelmek hatalmát a X. század elsõ harmadában II. Vratiszláv fejedelem fia, Vencel töri le, majd utódai - a Boleszlávok - egyesítik a cseh földet. A X. század végén a cseh fejedelem a német császár hûbérese lesz. A lengyel törzsek Krakkó székhellyel és Nagy-Lengyelországban központosulnak, a 30 törzsi szervezetet a Piaszt dinasztia csak a X. század végén tudta egyesíteni. 966-ban I. Mieszko felveszi a kereszténységet, szövetkeznek a németekkel és a X. század végén keresik a magyarok barátságát, de erejük felmorzsolódott és kénytelenek elismerni a német császár fensõbbségét.

A magyarság szervesen illeszkedik be az európai képbe, bár a magyarság történetének sok Európában nem ismert sajátsága volt. A magyarok Nyugat-Európában alig fél évszázaddal a normann kalandozások után jelennek meg. Európa a két nép cselekedeteit gyakran összemossa és az akkori keresztény felfogás szerint úgy véli, hogy mindkét népet az Apokalipszis lovasaiként Isten küldte a bûnös emberiség megbüntetésére. A magyarság egy szétesett Európába érkezett, amely soha nem tudta megbocsátani más mentalitásunkat, más kultúránkat és keleti vitalitással rendelkezõ magyarságunkat.

- A magyar honfoglalás elõzményei. A magyar honfoglalás európai jelentõsége abban áll, hogy egy Belsõ-Ázsiából elindult és Európa és Ázsia határán kialakult nép a Kárpát-medencében szilárd jogállamot hozott létre, amely egy évezreden át a Szent Korona alá tartozó népek között olyan viszonylagos békét és jogokkal biztosított együttélést teremtett, ami felé Európa népei ma törekednek. Az önállóvá vált, egységes etelközi magyarság felelõsséggel gondolkozó vezetõiben a 890-es évek elején már tudatosodott az új hazába költözés igénye. Felmérték, hogy akkori szállásaik nem nyújthatnak számukra hosszú idõre békés és biztonságos hajlékot, hiszen Etelköz határait nem lehetett biztonságosan védeni. Ezzel szemben a Kárpátok hegyszorosainak elzárásával elejét lehetett venni a váratlan rajtaütéseknek és ennek a földnek a képe teljesen megfelelt a magyarság õsi gazdálkodásának; nagy kiterjedésû, dús, füves legelõk és jó szántóföldek álltak rendelkezésükre, és ez volt az a föld. ahova a magyarok õsei - a hunok is - eljutottak. A Kárpát-medence tulajdonképpen a nagy eurázsiai sztyepnek a legnyugatibb része. A magyarok vezetõi tudták, hogy ezt a területet könnyen birtokba vehetik, hiszen egyrészt nem volt szilárd katonai hatalom a Kárpát-medencében, másrészt pedig ott olyan népek (hunok-avarok) élték békés földmûves és állattartó életüket, akik korábban szintén valamely belsõ-ázsiai törzsszövetségbõl váltak ki; életmódjuk és kultúrájuk sokban hasonlított a magyarokéhoz.
Látványterv a Honfoglalás c. filmhez

A 894 körüli délkelet-európai népmozgások közvetlen elindítója egy rendkívüli méretûmuszlim támadás volt. Az Aral-tótól délre fekvõ országok (Khorezm, Buhara, Khoraszán, Szeisztán) a Szamanida-dinasztia kezére került. Az úzok állatállományuk nagy részének elvesztése miatt nyugati szomszédaikra, az Urál-vidékén élõ besenyõkre támadtak, akik átkeltek a Volgán és a Don folyóig jutottak elõre és az attól nyugatra levõ területeken kerestek veszteségeikért kárpótlást. 894-ben a görögök a magyarokat kértek segítségül Simeon bolgár uralkodó ellen. Ezt a két magyar lovashadosztályt - 10-12 000 lovast - Árpád fia Levente vezette; a magyar haderõ Bulgária északi részét megbénította, a fõvárost is elfoglalta és Simeont is képtelenné tette a háború két fronton való folytatására. így a bolgárok kénytelenek voltak a bizánciak békefeltételeit alkudozás nélkül elfogadni. Ezután a görögök már nem szállították vissza a magyar csapatokat a Dunán. Sem történettudományunk, sem hadtudományunk mindeddig egyetlen elismerõ mondatot nem írt arról, hogy a balkáni hadcsoport a váratlan különbéke által teremtett katasztrofális helyzetben is helyén maradt, és az immár nagy túlerõvel szemben csaknem egy teljes hadosztály feláldozása árán példásan teljesítette feladatát.

Még ugyanabban az esztendõben - 894-ben - a morva Szvatopluk is a magyarok segítségét kérte a frank-bolgár koalícióval szemben. Szvatopluk követeit elküldte Árpádhoz és Kurszán kendéhez azzal, hogy indítsanak hadat a Kárpát-medencébe és támadják meg ellenfeleit. Ennek a nagy horderejû szerzõdésnek a sok változatban fennmaradt emléke a fehérló monda, mely szerint a morva Szvatopluk szerzõdést kötött Árpáddal. A monda szerint Árpád Arábia aranyával aranyozott fehér lovat, aranyozott nyerget és arany féket (zablát), egy csomó perjefüvet, egy korsó dunavizet és egy marék fekete fövenyt küldött a morva nagyúrnak országa fejében. Ez utóbbi tárgyak az országvételnek õsi belsõ-ázsiai szerzõdés-rítusa volt. Árpád hadnépével, amely nagyrészt a magyarokhoz csapódott 3 kazár (kabar=lázadó) csoportból állt, Pannóniában tartózkodott, amikor Szvatopluk 894 õszén váratlanul meghalt. A magyar csapatok a Felsõ-Tisza vidékére vonultak vissza, a kabar kazárok pedig kisebb hadmûveletekkel az ország déli és délkeleti bolgár végeket, a bolgár földvárakat (Csongrádot, Titelt) és a bolgárok kezében levõ erdélyi sóbányákat foglalták el. Végsõ soron a 894-es katonai akcióhoz kapcsolható a honfoglalás kezdete. Mivel a dendrokronológiai vizsgálatok tanúsága szerint 894-895 tele igen kemény és hosszú volt, az Etelközben maradt hét törzs beszállásolta magát Kijev, Rjazany és a többi szláv település házaiba, hogy 895-ben - legvalószínûbben május 10-e körül - tudatosan és szervezetten visszafoglalhassa Attila õsi birodalmát, a Kárpát-medencét.

- A magyarok honfoglalás és megtelepedése Pannóniában. A történelem a honfoglalás kezdetét a bolgárokkal szövetkezett besenyõ-támadással magyarázzák, holott ennek nem igen volt szerepe a 895-ben már megkezdett honfoglalásnak. Magáról a besenyõ támadásról csak egyetlen szerzõ, a Bíborbanszületett Konsztantín császár emlékezik meg, ami jelzi ezen esemény jelentéktelenségét. A honfoglalás idõszerûségét a Dunántúlt kivéve, - amelyet a magyarok csak 900-ban, Arnulf frank uralkodó halála után foglaltak el, - a Kárpát-medence üressége, Szvatopluk halála és a bolgár központok megszûnése indokolta. 895 tavaszán Árpád és a hozzá csapódott kabar csoportok (törzsek?) már az országban voltak. A Kárpátok keleti részén tartózkodó magyar törzsek legvalószínûbben május 10-ike körül a hozzájuk legközelebbi, a Vereckei-, a Tatár- a Radnai-, a Borgói-hágón, valamint a Békási-, az Ojtozi- és a Bodza-szoroson át vonultak a Kárpát-medencébe; a dél-erdélyi és az al-dunai szorosokat a bolgár fenyegetettség miatt nem vehették tömegesen igénybe. A magyarok zavartalanul családostól állataikkal, növény-dugványaikkal ökör-vontatta echos szekerekkel lovon ûlve nem megtépázva menekültek be -, amint ezt elleneink állítják -, hanem harci erejük teljében úgy vonultak be, hogy ottani berendezkedésük után négy év múlva már megkezdhettek tervezett felfedezõ-útjaikat Nyugat-Európa felé. Ez a honfoglalás utáni négy év a végleges berendezkedéssel telt el. Árpád békét kötött az ország északi részén levõ morvák maradékaival igen biztos békét kötöttek (Kézai Simon) az oroszokkal, sõt az oroszok közül sokan a magyarokkal tartottak (Anonymus). A félmilliónyi honfoglaló magyar rövid idõ alatt magába olvasztotta az itt talált kis számú szláv, esetleg bolgár lakosságot. Az itt maradt hunok és avarok utódaival békében éltek, az ország szélein pedig gyepûrendszert alakítottak ki az esetleges támadások ellen. A gyepûrendszer határõreinek kizárólag megbízható magyarokat és a magyarokkal rokon törzseket; az oroszokkal, a szlovákokkal és az osztrák õrgrófsággal szemben besenyõket, jászokat és székelyeket állítottak. A magyarság a X. század folyamán is megõrizte az egykorú nyugat népeitõl lényegében elütõ életformáját, sokáig még nagyállattartó lovas nép maradt anélkül azonban, hogy ennek az életmódnak elõfeltételei a régi értelemben adva lettek volna.
Látványterv a Honfoglalás c. filmhez

Az ország meghódításának befejeztével a Tisza és a Maros találkozásának tájékán, egy tóvá szélesedõ folyamág melletti erdõben feltehetõen 895 május végén Árpád országgyûlést tartott, ahol a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg fõembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminõ elkövetett vétkekért. Egyszersmind a vezér, velejött nemeseinek, különbözõ helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el, mert ott ejtették szerét az ország egész dolgának (Anonymus). Ez ma Pusztaszer. A Dunántúl elfoglalása és a morváknak a Kisalföldrõl és a Vág-völgyébõl való kiszorítása (Nagy-Morvaország 902-ben szünt meg) után 900-ra az egész Kárpát-medence magyar kézre került, ezért ezt az idõt tarthatjuk a honfoglalás befejezõ évének; eddig tart a magyar õstörténet és ekkor kezdõdik a magyarság történelme.

- A kettõs honfoglalásról. A honfoglalással, illetve a Kárpát-medence visszafoglalásával kapcsolatban az utóbbi évtizedekben egyre többet hallani László Gyula un. kettõs honfoglalásáról. Az eszme nem új, azt már régebbi szerzõk - így Nagy Géza 1896-ban - leírta, csak a második világháború utáni idõkben, amikor teljesen eltorzult magyar õstörténetet tanítottak, hatott újszerûnek. Ma már természetesnek tûnik az, hogy a Kárpát-medencébe a hunokkal és az avarokkal olyan népelemek kerültek, akik Belsõ-Ázsiából indultak és nyelvük, kultúrájuk, életmódjuk és testalkatuk nagy vonalakban azonos vagy hasonló volt a magyarokéhoz. Ennek értelmében ma már újra a hármas honfoglalást (a hunokét, az avarokét és Árpád népéét) vesszük természetesnek. László Gyula e nézetet abban az idõben melegítette fel, amikor a Sztálini- (Rákosi-) korban azt tanították fiataljainknak, hogy a harmadik avar-hullám - Baján kagán halála - után a Kárpát-medencét a szlávok vették birtokba; itt minden szláv volt. Ezt a téves ideológiát kivédendõ László Gyula a harmadik avar-hullámot már magyarnak minõsítette, ami részben igaz, de részben nem. Ma már nem azt mondjuk, hogy a hunok vagy az avarok már magyarok voltak, hanem azt, hogy õk is Belsõ-Ázsiából indultak el és más úton, más idõben és a magyarokéhoz hasonló kultúrával érkeztek a Kárpát-medencébe.

A kettõs honfoglalás mára már túlhaladott tana László Gyula (+) megfogalmazásában a következõ: Árpád magyarjai a honfoglaláskor itt már magyar népet találtak. Ezek az onogurok (3. avar-hullám), akik 670 táján árasztották el hatalmas tömegeikkel a Kárpát-medencét... Árpád magyarjainak szállásterülete és a késõ-avar - onogur szállásterületek kiegészítik egymást, és a kettõ adja a XI. századi magyar településrendszert... az onogurok megérték Árpád magyarjainak megjelenését a Kárpát-medencében (ezt soha senki kétségbe nem vonta)... A késõ-avar - onogurok lakta területek helynevei is jórészt magyarok, pedig itt Árpád magyarjainak nyoma sincs. Nagy területeken hiányoznak Árpád magyarjai, de nagy lélekszámú temetõkkel sûrûn jelennek meg az onogurok...
A Kárpát-medence Anonymus idejében

László Gyulának ezen elmélete régi és mai igazságok természetes kompilációja; elméletét az idõ és a tudomány már túlhaladta, de a szláv-finnugrista szocialista õstörténészek világában ez is elõrehaladásnak számított. A szakemberek elõtt ismeretes Anonymusnak azon írása, mely szerint a magyarok az avarokkal és az onogurokkal együtt foglalták el a Kárpát-medencét. A Tarih-i Üngürüsz szerint amikor Hunor (azaz Árpád népe) Pannónia tartományba érkezett, látta, hogy az ottani népek az õ nyelvükön beszéltek. A kijevi Orosz Õskrónikában pedig ezt olvassuk: Keletrõl, a szkíták földjérõl elõször a bolgár-törökök (hunok) érkeztek és telepedtek A Duna mentén, majd az oborok és a fehér ugorok következtek (ezek az avarok és a hozzájuk csatlakozott onogurok), késõbb a fekete ugorok érkeztek (ez Árpád népe)... Ismert, hogy egy népen belül a fehér és a fekete csoport megkülönböztetése a belsõ-ázsiai népeknél gyakori. Ezt olvassuk Prokopiosznál a hunokról, a Nesztor-krónikában az ugorokról, Querfurti Brunónál az ungrikról és Aderamus Cabannensisnél a magyarokról. Csallány Dezsõnél pedig ezt olvassuk: Két honfoglalásunk is volt, a 468-as Baján kagán népességével... a második honfoglalás 896-ban történt...