Móra László: Imádkozom

Ha jó anyámnak szíve jajdul A sok-sok gondnak ezritől - S atyám ha térve munkazajbúl, A fáradástól majd kidől: Imádkozom, az Égre nézve, Az összetörtekért S hogy váltson Isten új örömre Sok összetört reményt. Ha béna ember áll elémbe A hűvös utca szegletén És rá se néz az utca népe S elhagyva fázik ott szegény: Imádkozom a béna ember Fájdalmas könnyeér', Kinek az értünk hullott vére Csak ennyit, ennyit ér! Ha kis Hazámnak csonka képe Szemembe könnyet hinteget, Ha vérem messze síró vére Felém segélyért integet: Imádkozom egész Bánatország Letiport földjeért, Imádkozom egy árva ország Fájdalmas könnyeért. Tiszánk ha jajt hoz messze fentről, Dunánk ha sír ott délre lent... A szél ha hírt hoz emberekről, Akik zokognak éjjelent': Imádkozom a nagy folyókért És minden cseppjeért, Imádkozom a bujdosókért S azoknak könnyeért. Ha nyári reggel ég falánál Égő virágba gyúl a Nap, Ha esti Égnek nagy tavánál A csillagok felgyúlanak: Imádkozom a termőföldért És minden gyöngyeért... Imádkozom a görnyedőkért S jövőnk vetéseért!